Nagyszombat

Nagyszombat

Nagyszombat az Úr sírban nyugvásának, az Egyház életében pedig csendes imádság és a szentsír-látogatásnak a napja. Napközben nincs liturgia, a hivő nép imádsággal, szentsír-látogatással tölti a napot, szerény ebéd után (a böjt igazán csak a feltámadási vigília után ér véget) a nagy virrasztással, Húsvét szent éjszakájára készülődik.
Tehát nagyszombaton az Egyház Jézus sírjánál időzik, és az Ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. A szent asztal megfosztva áll, a szent áldozatot nem mutatják be mindaddig, amíg az ünnepi vigília, vagyis a feltámadás éjszakai virrasztva várásának liturgiája be nem fejeződik.
Csak ezután lesz értelme a húsvéti örömnek, amelynek bőséges folyama 50 napra árad ki. Az ősi hagyomány szerint ezt az éjszakát az Úrnak kell szentelni ld. Kivonulás könyve.
A nagyhét lelkiségében a virrasztás nagyon fontos. A hit lényeges eleme "az Úrnak szentelt éjszaka". Az ApCsel-ben az egyház virraszt Péterért. Éjszaka virrasztani Istenért, Istenre várakozva, Krisztus Egyházának ez a leglényegesebb vonása.
Gyertyával a kezünkben hasonlóvá válunk azokhoz a szolgákhoz, akik urukra várnak. Ld Lk. ev. A virrasztás lényege az, hogy éjfél után is várom az Urat. Ez a konokság, az Isten hűségére való építés, ténylegesen maga a szentség. Ha éjfélig vagyok csak fenn, akkor sokáig fenn voltam, a sokáig fenn levés nem virrasztás. Éjfél körül erősen legyengül a test, ezen a kritikus ponton át kell menni.
Ez a krízis a hétköznapjainkban is jelentkezik a hivőnek, papnak, szerzetesnek is az életében: egyszerűen belefárad Isten szolgálatába, s ha ekkor mégis marad Jézusért, akkor lépett rá a szentség útjára.
Nem az aktivizmus a bűn, vagy az, ha sokat teszünk, hanem ha lényegtelen dolgokat úgy teszünk, mint a leglényegesebbeket. Volt egyszer egy szerzetes, aki a rendbe való bemenetele előtt keresztelkedett meg, egyszer azt kérdezte, hogy miért imádkozzuk, hogy "Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva kereslek", (részlet a zsolozsmából) ha nem virrasztunk? Valóban, ha az Egyház nem virrasztana Krisztusra várva, megszűnne hitelesen imádkozni, megszűnne Jézus Krisztus Egyháza lenni.
A liturgia megtanít arra, hogy az ember az egész testével imádkozzék. A virrasztásban az egész ember várakozik. Mit mond a napfényben meggyújtott gyertya? Semmit! Értelmét vesztette! Fantasztikus perverziók alakulhatnak ki a liturgiában az emberi lustaság és butaság következtében. Egyik a pap mondta, hogy szabad a Balázs áldást kioltott gyertyával is végezni, mert így nem csöpög a földre s nem fogy. A vigíliát, virrasztást nem lehet nappal ünnepelni.
A Húsvét éjszakájának szertartása az egyházi év középpontja, "minden vigíliák anyja".
Drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból és a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk feltámadását. De nem szakítja el a feltámadást a kereszthaláltól. Egyúttal ünnepli a keresztfán szerzett megváltást is. Ez volt az ősegyházban a keresztelkedés éjszakája, halál, és feltámadás összefonódik a megkereszteltekben, ők ma éjszaka meghalnak Krisztussal együtt, s benne életre támadnak.
A keresztény nép a teljes sötétségbe borult templomban gyülekezik. Elmúlt a nap, elérkezik a második éj azóta, hogy az Úr a sírban pihen. Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap, ezért ragyog az ég a holdfényben. De a templomban, ahogy a szívünkben, érzésvilágunkban, még éjszaka uralkodik. Csak Istentől várhatjuk az igazi fényt.

I. rész A Tűzszentelés igen merész szimbólum, mert azt akarja ábrázolni, amit nem lehet - a feltámadás pillanatát. Sem a teremtésnek, sem a kivonulásnak, sem a feltámadásnak nincs tanúja, nincs archeológiai lelet. Mégis a liturgia arra merészkedik, hogy szemléletessé tegye a pillanatot, ahogy föllobban a láng a parázsból.
Először azonban megszenteli a tüzet. Tudjuk, hogy ezek az ősi szimbólumok, kétértelműek. Pusztító, ártó, de ugyanakkor gyógyító erők. Ezért nem egyszerűen szentelt vízzel való lefröcskölésről van szó, amikor az egyház szolgája megáldja a tüzet. Az áldás a teremtés isteni művét teszi egyértelművé számunkra. A Szentlélek az az igazi mennyei tűz, akit a feltámadt Krisztus nekünk adott első ajándékul.
Miután megáldotta a tüzet, feldíszíti a húsvéti gyertyát: a kereszt, az Alfa és Omega betű, az évszám azt hirdeti, hogy Krisztusé a kezdet és a vég, az idő és az örökkévalóság. Az öt tömjénszem, Jézus öt sebhelyére emlékeztet minket, e sebek őriznek és védnek minket. Miután meg gyújtotta a feltámadt Krisztust jelképező gyertyát, odalép a koromfekete templom elé, és 3x, egyre emeltebb hangon, bekiáltja az éjszakába:
"Krisztus világossága", és a keresztény nép ajkáról, sóhajként száll fel az ének,
"Istennek legyen hála". Közben a fény egyre terjed Krisztusról az Egyházba, a hívek is meggyújtják a gyertyáikat a húsvéti gyertyáról.

II. rész, fényünnep csúcspontja a húsvéti örömhír meghirdetése, az exsultet eléneklése. A világból, a templomhajóján át a Szentéjbe ért a menet, a világosság terjed.
A gondolat mélysége, költői lendülete és dallam gazdagsága tekintetében semmiféle más liturgikus szöveg nem szárnyalja túl. Az exsultet egy bevezető részből és egy párbeszéddel megkezdett főszakaszból áll.
A bevezető rész a húsvéti öröm ünnepélyes meghirdetése, az énekes kérése a hívekhez hogy támogassák őt imádságukkal az ünnepi szolgálatban. Négy részre tagolható. Az első részben az angyalok örömét énekli meg, a másodikban a kozmoszét, a harmadik az Egyházét idézi föl, s így jutunk a negyedik szakaszban a helyi egyházig, a templomban összegyűlt közösségig, azon belül az örömhírt meghirdető szerpap szerepéig. A helyi egyházban, lesz most angyallá a szerpap, aki rövidesen ajkához illeszti asz üdvösséget hirdető harsonát s bevezetéssel, készülődik reá, hogy hamisság nélkül, tisztán és ércesen zendítse meg annak hangját.
Ember feletti a szerpap feladata. Az angyalok szavát fogja felidézni, az Egyház üzenetét közvetíteni, s hallgatója lesz az itt egybegyűlt több száz ember, éppúgy, mint az emberiség milliárdjai. Ha ez a szó nem hangzik el évről évre a századokon át a világ templom ezreiben, akkor elhal az örömhír, s rettenetes ítélet vár mindazokra, akik elmulasztották, hogy a megfeszített és feltámadt Krisztust hirdessék.
A szerpap, közbenjárást kér, de figyelmeztet is, ha hibázom, arra gondoljatok, hogy e gyertya dicséretében ajkam által egy isteni üzenet jut el hozzátok.

III. rész: 5 Ószövetségi olvasmánnyal folytatódik tovább a liturgia.
Az eredeti, egész éjszakán át tartott húsvéti nagyvirrasztás maradványi, melyek a húsvétnak, a megváltásnak és a keresztségnek előképeivel oktatták a keresztelendőket, oktatják ma is a keresztségükre visszaemlékező híveket. Gyertyáinkat eloltva hallgatjuk őket.
- 1. Teremtés könyve - megérteti velünk, hogy mindenestül isten teremtményei vagyunk, s hogy a teremtésben megnyilvánuló isteni erő működik keresztségi újjáteremtésünkben is.
- 2. Ábrahám és Izsák története - Izsák feláldozása a keresztáldozat előképe.
- 3. Az Ószövetségi Húsvét felidézése. Ahogy a szidók megszabadultak a Vörös-tengeren keresztül a fáraó rabságából, úgy szabadulunk meg mi is a bűn rabságából. Ezután a prófétai olvasmányok következnek, akik Krisztusra mutatnak rá.

IV. Rész, a pap a Glóriát intonálja be. A szenvedés idején elhallgatott a szent nép ajkán a dicsőítő ének, a Glória. Nagycsütörtök este drámai módon búcsúztunk el tőle. Most elérkezett az ünnepélyes pillanat, miután felkérték, a pap újra intonálja a Glóriát, mire megszólalnak a harangok a csengők, az orgona. Mi ez, ha nem egy ősi karizmatikus nyelv megengedett, drámaian visszafogott változata. A megzendülő orgona kíséretével énekeljük végig ezt a csodálatos őskeresztény himnuszt.
Szentlecke szent Pál római leveléből van - a keresztségben Krisztus halálába temetkeztünk el, s vele együtt új életre támadtunk.
Az alleluja visszaadása. Nagyböjtben az alleluja éneklésével is böjtöltünk, 40 napja nem énekeltünk, egész nagyböjtben nélkülöznünk kellett ezt az igazi húsvéti öröméneket. Most a szerpap mintegy újra megtanít rá. Szinte berozsdásodtak hangszálaink.

Az evangélium: a feltámadás jó híre Szent Márk evangéliuma szerint.

V. Rész, Keresztkútszentelés, keresztségi szertartás.
Az ősegyház ezen az éjszakán szentelte meg a keresztvizet, s ezen az éjszakán szolgáltatta ki a szentséget, hogy jelezze: Krisztus húsvéti misztériumait a keresztség közvetíti az egyes emberhez. Az evangélium után átvonulunk a keresztkúthoz, ahol, a Mindenszentek litániáját énekeljük, a megdicsőült Egyházzal közösségben kérjük a szentségi kegyelem működését. A pap ünnepélyes könyörgésben kéri Istent, tekintsen Egyházára, jóságosan nyissa meg a keresztség forrását, az Egyháznak e szent anya - ölét, Szentlelkével adja meg a víznek azt a kegyelmi erőt, hogy a vízből új gyermekek szülessenek.
A húsvéti gyertyának vízbemerítése jelzi, hogy a keresztkút Krisztus megtermékenyítő ereje által lesz képes új gyermeket a világra hozni. Ezután történik, ha van keresztség, ill. a keresztségi fogadalom megújítása, majd a pap meghinti a népet ezzel az új teremtő vízzel.

VI. Rész, az Eukarisztia liturgiája.
Régi magyar szokás szerint a mise végén a pap a szentsírhoz megy, hogy a feltámadt Krisztus dicsőséges megjelenését felidézze, majd ezután indul útjára a körmenet.
A húsvéti körmenetben a feltámadás örömhírét visszük meg a világba, s tanúságot teszünk a feltámadásba vetett hitünkről. De egyben túláradó örömmel ünnepeljük, énekeljük a köztünk haladó Krisztust, akire emlékeztet a feltámadási szobor, a húsvéti gyertya, de valóságosan is ott megy köztünk az Oltáriszentségben. Belekiáltjuk tehát az éjszakába, hogy emberek ébredjetek, feltámadt az Úr, a templom falai nem tudják maguk közt tartani azt az örömet, mit ekkor érez a keresztény ember. A körmenet végén a nagy hálaadó himnuszt, a Te Deumot énekeljük el.

 

 

Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Katolikus Egyház