Szent János napja a borszentelés ideje.

A szentelt boroknak mágikus erőt tulajdonítottak.

/János-napi bor/

Szent János áldására, hagyományosan, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral emlékezünk meg..

János-napi borszentelés:

Borszentelésnek mondják, valójában megáldják a bort ezen a napon. János evangélista volt a legfiatalabb az apostolok közül, s az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált.

Túlélte a kínzásokat, időskorában egyesek szerint százévesen halt meg. Ő az egyetlen a tanítványok közül, aki jelen volt Jézus Krisztus kereszthalálánál.

A Szent János-napi boráldás eredetéről annyit tudunk, hogy a középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak: akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, és az nem árt neki.

A mérget először megitatták két gonosztevővel, akik azonnal meghaltak.

Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boros-kelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett; köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak.

A pogányok a látottak alapján a főpapjukkal együtt megkeresztelkedtek.

Szent Jánost boros-kehellyel a kezében is szokták ábrázolni.

A kehelyből kígyó kúszik elő.

A bort, amióta létezik, a lélek italának tartják az emberek.

Szent János napja (december 27.) a magyar hagyományok szerint is a bor megáldásának ideje.

A hagyományok szerint községünkben ezen a napon minden bortermelő család bort visz a templomba, hogy a pap áldását kérje rá.

A szentelt bornak ugyanis olyan erőt tulajdonítanak, amivel beteg embert és állatot is gyógyítani lehet.

A János-napi borszentelés és borivás rituáléját már a XV. századi magyar misekönyvekben is megemlítik.

A bort, vagyis Szent János szerelmét" a karácsony utáni harmadik napon áldják meg.

Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is így szerepel.

A XVIII. század közepéig a karácsony háromnapos ünnep volt, a harmadikon ünnepelték Szent János evangélista emlékét, ezen a napon szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat.

Községünkben a mai napik él ez a szokás a "pincejárás" formájában. A borosgazdák együtt végigjárják egymás pincéit, és az ott lakó borokat megkóstolva döntik el a borok aktuális évjáratának minőségét.

A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.

A János-napi borszentelés hagyománya ma is él nem csak községünkben, de az ország bortermelő vidékein is.

Ezen a napon a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, a szentjében elhelyezik, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve.

A szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazzák, főként torokfájás esetén.