Mesteri

Szent Mihály templom

Cím: 9551 Mesteri, Dózsa u.

Búcsú: Szeptember 29.

Szent Mihály templom, Mesteri

Kutató Diákok Esszépályázat, 2011

Készítette: Maráczi Nóra

/A dolgozatot semmilyen formában nem lehet letölteni, másolni illetve a szerző engedélye nélkül tilos felhasználni!/ 

Szent Mihály arkangyal,

védelmezz minket a küzdelemben;

a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”

Te pedig, mennyei seregek vezére,

a sátánt és a többi gonosz szellemet,

akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Amen.

(XIII. Leo pápa, 1883)

Köszönetnyílvánítás

Pályamunkám elején szeretnék köszönetet mondani Inzsöl Richárd atyának, aki segített nekem a kutatásban és támogatott engem pályázatom megírása során.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés    1

2. A falu fekvése és történeti áttekintője    1

2.1. A falu földrajzi elhelyezkedése    1

2.2. A falu történeti áttekintése    2

2.3. A falu napjainkban    5

3. A Szent Mihály templom    6

3.1. A templom védőszentje – Szent Mihály arkangyal    6

3.2. A templom története    7

3.3. A templom épülete    10

3.4. A templom berendezése a helyreállítás előtt    10

4. Helyreállítási és restaurációs munkálatok    12

4.2. A műszaki helyreállítás    13

4.3. Belső restaurációs munkák    14

4.4. A kertépítészeti rehabilitációs munkák    16

5.Templomszentelés, zászlóavatás    16

6. Kutatómunka a Szombathelyi Püspöki Levéltárban    17

6.1. Guzmics Antal kérelmező levele    17

6.2. Az 1837. évi püspöki látogatás jegyzőkönyvének kivonata    18

7. Összegzés    18

I. Melléklet – Források    I

II. Melléklet – Ábragyűjtemény    III

II.1. Mesterit bemutató térképek, címer    III

II.2. Szent Mihály arkangyal    III

II.3. Szent Mihály templom képei    IV

II.4. Levéltári munka a Szombathelyi Püspöki Levéltárban (2010. nov. 4.)    VIII

1. Bevezetés

Pályamunkámban szülőfalum, Mesteri (1. ábra [1]), Szent Mihály arkangyalról elnevezett templomának történetével és rekonstrukciójának dokumentálásával foglalkozom.

Minden település közösségét elsősorban az iskolája és a temploma tartja össze. Sajnos, Mesteriben iskola nem működik; a gyerekek a szomszédos városban, Celldömölkön, járnak iskolába. Így a falu életében a templomnak nagy szerepe van. Vasárnaponként itt gyűlnek össze az emberek. Ezen alkalmakkor mindig van lehetőség a hírek cserélésére, egy kis beszélgetésre.

1998. augusztus 1. emlékezetes dátum volt a falu történetében [2] amikor a felújított katolikus templom megáldása után a falu zászlaját és címerét (2. ábra, [3]) is felavatták. A kék, zöld és vörös színekben tündöklő zászlót és címert Brenner József püspöki helynök áldotta meg. Az ünnepségen dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke, a jelképek közösség-teremtő erejéről és a falusi öntudat fontosságáról szólt a jelenlevőknek. Csirkovics Gyula polgármester pedig elismerő oklevelet adott át mindazoknak, akik segítették a templom felújítását.

Dolgozatommal szeretnék a templom helyreállítási munkájában és restaurálásában résztvevők állhatatos munkája előtt tisztelegni (ld. 8. ábra [4] és 9. ábra [5]).

2. A falu fekvése és történeti áttekintője

2.1. A falu földrajzi elhelyezkedése

Mesteri a Kemenesalja dombjai által körül¬ölelt, mintegy 232 lakosú, falu [3, 6]. A barátságos tájképet a kisebb dombok és síkságok mellett a Ság-hegy varázslatos vonulata élénkíti. A falutól északra folyik a környék egyik patakja, a Cinca. Déli irányban, kissé távolabb településtől, a Kodó-patak csörgedezik. Mindkét folyócska a Marcalba torkollik. A falutól északra folyik a Rába (1. ábra, [1]).

A faluhoz közel a Ság-hegyen kívül még egy tanúhegy magaslik: a Kis-Somlyó. Tiszta időben a Ság-hegy csúcsáról fen¬séges panoráma tárul elénk. Láthatjuk a kőszegi hegyeket, az Alpok havas tetejét, valamint a Nagysomlót és a Balaton vidéki hegyeket.

A környék a Pannon-tenger kiszára¬dása után alakult ki. A mélyebben fekvő részekben rengeteg csigaházat, meszes kövületet lehet találni. A talaj jó minőségű barna és fekete termőtalaj. Mélyrétegű, általában 38-80 cm humuszos réteg jellemzi. A növényzetnek kiváló feltételeket biztosít a fejlődéshez. Az éves csapadék egyenletesen oszlik el, öntözésre általában nincs szükség.

2.2. A falu történeti áttekintése

Mesteri történelmével Kocsi Ágnes tanárnő foglalkozott részletesen (1982). [7]

Tanulmányában bemutatja azokat a régészeti eredményeket, amelyek igazolják, hogy a kedvező földrajzi adottságok már az ősembernek is jó életfeltételeket biztosítottak. Kb. 3000 évvel ezelőtt telepedhetett meg az első ember a vidéken. Az első települések a Ság-hegyen jöttek létre. A települések történetét egészen a kelták betöréséig tudjuk számon tartani. Ezt követően nem volt állandó település a környéken. A falvak időnként elnéptelenedtek, vagy teljesen el is pusztultak. [7]

A lakosság temetkezési szokásaira az urnás temetkezés volt a jellemző. Az urnákat a Cinca patak és a falu keleti része között temették el. Az urnák mellett személyes tárgyakat (ékszereket, edényeket) találtak a kutatók [8]. Mesteri környékén két régész, Lázár Jenő és Dr. Holéczy Zoltán, 1939-1941 között végzett feltárásokat [9]. Az itt talált leletek legnagyobb részét Celldömölkön őrizték a Lázár-gyűjteményben, majd 1949-től pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthetjük meg [10].

A falu nevének kialakulásáról történelmi források nincsenek. De ismerünk két mondát, amely időtlen-idők óta szájról- szájra terjed. Az első monda szerint egy római kori villa állt a falu helyén (Mestrianae) és innen ered a falu neve [11]. (Napjainkban a villa régészeti feltárása is megtörtént [12]).

A második monda II. (Vak) Béla király idejére (1131-1141) teszi a község kialakulásának időpontját. Vak Béla várat szeretett volna építtetni a Ság-hegyen, ám a fárasztó munka kedvét szegte a munkásoknak. Amikor a király nem akarja elhinni, hogy a hegy „alkalmatlan” a várépítéshez, elmegy oda. A kamarása becsapja, folyton-folyvást körbe vezeti, így a király azt hiszi, hogy a hegy túl magas, és ezért megátkozza. Később fény derül a kamarás hazugságára, és Vak Béla ismét várat akar építtetni. Bajorországból hozat építészeket: Maiester, Mikl és Lük. Mindegyikük egy-egy telket kap a hegy lábánál, és a monda szerint innen van a falu elnevezése [13].

A község neve először 1290-1300 közötti időből származó oklevelekben fordul elő. Az egyik egy perről szól [14], ami két család között zajlott; ebben feltűnik a nevek előtt a falu akkori neve (Mestur). A másik, egy földdarab átadását dokumentálja 1300-ból, amit a mesturi nemeseknek adott a Ják nemzetségbeli Beke [15].

A XIV. században a község két településre válik szét: Alsómesterire és Felső-Mesterire. Az Árpád-házi királyok idején a két település a karakói várispánsághoz tartozott [7]. Földesuraik a Mesteryek, Békássyak és Batthyányak voltak [16]. Felső-Mesteriben élt a földesúr, továbbá itt laktak a jobbágyok és a szegényebb zsellérek. Felső-Mesteri össznépessége a XVII. században 150-200 fő között lehetett. Alsó-Mesterit nemesek lakták, nem voltak jobbágyaik, de cselédek és zsellérek szolgálhattak a földjeiken [7].

A két Mesteriben élt nemes családok közül a legrégibb feljegyzések a Mestery-családról tesznek említést. Ők 1600-as évektől rendelkeznek itt birtokkal [17]. Ugyancsak régi nemesi birtokkal bírt a Mesterházy család is. A Mesterházy család már 1440-ben vasvármegyei birtokos volt, a XVII. században Mesteriben birtokosok [18]. Berzsenyi Dániel ugyancsak kapcsolatba hozható a faluval [18]. Az Egyházas-Berzsenyi Ádám 1770-ben Alsó-Mesteriben lakik. Ezen Ádámnak az atyja Benedek és anyja Thulmon Magdolna volt. E családból származik Berzsenyi Dániel, a költő, aki 1776. május 6-án Egyházas-Hetyén született [18].

Hatását tekintve azonban elsősorban a Békássy családot kell megemlíteni, mivel ez a család a XVII. század végétől egészen a XIX. század közepéig meghatározója volt a két Mesteri történéseinek. Régi nemes család – 1417-ben nyertek Zsigmond királytól címerlevelet [19] –, melynek tagjai közül számosan működtek a közügyek terén. (A mesteri birtokkal kapcsolatba hozható leszármazottakat a Magyar Családtörténeti Adattár [20] segítségével az alábbiak szerint lehet nyomon követni.)

•    Első jelentős tagja Békássy Miklós, alkapitány Pápa várában, és a török elleni kirohanás során esett el 1594-ben [21].

•    Békássy Imre, földesúr, királyi rovásoló, 1627-ben az evangélikus vallású alsó-mesterieket képviselte egy vita tárgyában, amely az előző évben kinevezett Zdanensis Mihály evangélikus lelkész számára építendő paplak helyéről és a prédikálás rendjéről szólt [16]. (1626-tól kezdődően a falu, vallási nézeteket tekintve, döntően evangélikus, vagyis a falut a reformáció már a kezdetekkor érintette.)

•    Békássy Miklós – 1686 körmendi kapitány (Batthyány Ádám tábornok alatt szolgált). Fiai: Ferenc és József [20].

•    Békássy Ferenc 1723-ban szombathelyi város-plébános [21], illetve 1733-ban apát a kapornaki bencés apátságban [22]. Számos vas- és zalamegyei katolikus templom újjáépítése fűződik nevéhez.

•    Békássy József – 1750: vas megyei ülnök. Fiai: István, János és Miklós [20].

•    Békássy Miklós fia Békássy Ferenc (1758-1825) Veszprém megyei táblabíró. Fiai: Imre és Ignác [20].

•    Békássy Imre (1793-1868) 1824-ben a Vasvármegye főszolgabírója, 1835-ben és 1842-ben alispán, 1844/45-ben pedig vármegyéje az országgyűlési követe [20]. Fiai: Lajos és Gyula az 1848/49-es szabadságharc idején honvédszázadosként illetve honvédként szolgáltak, és később országgyűlési képviselők lettek.

•    Békássy Imre leánya, Békássy Mária (1823-1855) a felsőmesteri birtokon élt. Férje Hertelendy Miklós (1813-1877) huszárezredes; öt gyermekük született Felső¬mesteriben [20]. Gizella nevű gyermeke születésekor bekövetkezett halála után a Hertelendy-család továbbra is a faluban maradt

A Ság-hegy nyugati lejtőin már az 1600-as években elkezdődött a szőlőművelés, bár az alsómesteri nemesek csak a hegy területének 4%-án termelhettek bort [23]. Alsó¬mesteriben a szabad, nemesi tulajdonosok 1786-ban kezdték vezetni a hegyközségi jegyzőkönyvet, mégpedig a rendszabályok szövegének beírásával. Alsómesteri szőlőművelési területét már az 1763-1785 között készített katonai felmérési térkép is jelzi (ld. 3. ábra [24]). A Ság-hegy környékén élő embereknek gazdasági helyzetét és mentalitását is befolyásolta, hogy a korban legszabadabb birtokforma, a szőlőbirtok tulajdonosai lehettek. Azonban XIX. század végére a korábban nemesi szabadsággal bíró mesteriek mellett szabad birtokosokként megjelentek az önállóvá lett kápolnaiak is, és új rendszabály lépett életbe. A nagyobb szabadsághoz szokott alsómesteri birtokosok nem örültek az egységes szabályo¬zásnak, mivel kis létszámuk miatt nem tudták érvényesíteni érdekeiket [23].

Egy 1799-ből származó leírás szerint[25]:

"Alsó és Felső Mesteri. Két magyar falu Vas Vármegyében, földes Uraik külömbféle Uraságok, lakosaik többfélék, fekszenek Dömölkhöz háromnegyed mértföldnyire, földgyeik közép termékenységűek, határjaik szorossak, erdejek nints."

A XIX. század végén két nagy emlékfaültetési akció zajlott hazánkban [26]. Az elsőre 1896-ban a millennium megünneplése, a másodikra Erzsébet királynő 1898. szeptember 10-én bekövetkezett tragikus halála adott alkalmat (1898 végén - 1899 elején). Ebben a mesteriek is kivették részüket. Alsómesteriben a községi kovácsműhely előtti téren 3 diófát és 3 vad-gesztenyefát ültettek, Felsőmesteriben „a Hertelendy Imre úr lakásához vezető közutat" 10 hárssal és 10 vadgesztenyével szegélyezték [26].

Alsó- és Felsőmesteriben a lakosság száma az elmúlt évszázadok alatt a mostanihoz hasonlóan mindig alacsony volt, bár némi időbeli változása megfigyelhető. A törökök kiűzése után a lakosság létszámára vonatkozó első adat 1697-ből származik [7]: 218 (Alsó-Mesteri), 103 (Felső-Mesteri).

Egy 1848-ban megjelent összesítés a lakosság létszáma mellett még arról is beszámol, hogy Alsó-Mesteriben iskola működik, sőt a kápolnaiak is ide járnak iskolába [27]:

„Alsó- és Felső-Mesteri nemes helységek, és imádkozó iskolatanító ifj. Kovács Ferencz. A tanulók száma 35, lelkek száma 250.” „Kápolna: iskolájok Alsó-Mesteriben.”

Az 1898-ból származó, Vas Megye községeit bemutató kiadvány [28] leírása szerint:

„Alsó-Mesteri, magyar község a Ságh-hegy tövében, 69 házzal és 337 r. kath. és ág. ev. lakossal. Postája és távírója Kis-Czell. Határában római sírok vannak. Földesura a Batthyány-család volt.”

„Felső-Mesteri, magyar község, 36 házzal és 371 r. kath. és ág. ev. lakossal. Postája és távírója Kis-Czell. Határában vaskori sírhalom van. A községhez tartozó Zenta-pusztán a herczeg Batthyány-féle hitbizományhoz tartozó régi kastély van.”

1935-től a két falu története közössé válik. Ekkor vonták össze Felső- és Alsó¬mesterit, és így létrejött a mai, egységes Mesteri [29].

2.3. A falu napjainkban

A falunak nagy vonzereje van a külföldi (főként osztrák, német és holland) turisták között, de hazánkból is sokan felkeresik. A település nagyon nyugodt, és valóban a kikapcsolódásra alkalmas. Ám nem csak emiatt keresik fel a turisták.

A község közelében 1964-ben végzett kutatások során termálvizet találtak [30]. Ez a víz 1100-1800 méteres mélységből tör fel, és 72 °C a hőmérséklete. Több, mint 30 éves tapasztalat alapján a víz kedvezően befolyásolja a mozgásszervi, reumás panaszokat, illetve pozitívan hat a vérkeringési zavarokra. A fürdő területén két nyitott medence található, melyek 90 cm mélységűek, és 34-36 fokosak. A medencék 2001-től már vízforgató berendezéssel működnek [30].

Az idelátogatóknak feltétlenül meg kell kóstolniuk a Ság-hegyi vörösbort. A hegyen ma is folyik szőlőművelés. Több pince és présház található itt. Richard Bright angol orvos és geológus szerint – aki 1815-ben tett utazást a Dunántúlon – „a hegyen jó bor terem” [31].

Nevezetes még a Mesteri-Intaházi kastély, amely a XVIII. században épült, és a Draskovich, majd a Batthyány családok uradalmának központja. Utolsó tulajdonosa Dr. Batthyány-Strattman László herceg, ki vagyona nagy részét a szegények gyógyítására fordította, és fáradhatatlan gyógyító tevékenységet végzett maga is. Mesteri-Intaháza ma valójában egyetlen kastély-együttes, pszichológiai rehabilitációs intézet működik benne. Benedek István orvosként itt szerzett élményeit az „Aranyketrec” című könyvében írta meg [32].

Mesteri igazi kincseire – a termálvízre, valamint a falutól nem messze magasodó Ság-hegyre és annak borára – utal a Kamper Lajos, vas megyei grafikusművész által tervezett címer is: magába foglalja a dombot, a szőlőt, a feltörő vizet és a nemesi koronát (2. ábra). A címer alakja az úgynevezett „vért, hadi vért, vitéz vért” formát ölti fel. Magyarországon 1600-as évektől használtak ilyen alakú címereket. Az olyan pajzsokat, melyeknek a címerhez hasonlóan csücskös talpuk volt, csatákban nem használták, csak esztétikailag volt szerepük az emberek életében.

3. A Szent Mihály templom

A római katolikus templom a XIII. században Szent Mihály arkangyal tiszteletére épült a régi Felsőmesteriben [33]; kisméretű egyhajós, egyenes szentély-záródású román kápolna (ld. 7. ábra [34]).

3.1. A templom védőszentje – Szent Mihály arkangyal [35, 36]

A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29. Jelképe hatalmas kardja. A többi főangyalhoz hasonlóan a művészetben általában szárnnyal van ábrázolva, egyházi ruhában (alba, dalmatika vagy pluviálé), vagy harci öltözékben (karddal, pajzzsal és kopjával), lábánál a legyőzött sárkánnyal (6. ábra).

Többször ábrázolják mérleggel a kezében, mint a jó és a rossz eldöntésére hivatott személyt, a lelkek mérlegelőjét. Mihály és Gábor arkangyal képe megjelenik a magyar Szent Koronán is. Szent István apostoli királyunk az ő védnöksége alá helyezte egyházmegyénket. A legtöbb magyar templom Szent Mihály nevét viseli. A legrégebbi székely rovásírásos emlék Szent Mihályról Vargyason található, a régi templom egyik kövén, melynek felirata: „Mihály, Isten szentje”.

A szenthagyomány Mihályt teszi meg a jó és rossz közötti harc vezérévé. A hűséges-, jó angyalok jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett, a bukott angyalok le lettek taszítva a mennyből (Jel 12, 7-9). A jó angyalok viszont szent Mihály vezetésével Isten szolgálatában, küldetésük teljesítésében lettek pozitív létezők.

Mihály főangyal volt az, aki viaskodott a Sátánnal, védve Mózes testét. Ő az angyal, aki Dánielnek megviszi a hírt a szabadulásról. A keresztény hagyomány szerint Nagy Szent Gergelynek is megjelent Hadrián császár mauzóleuma felett, jelezve a nagy pestis járvány végét. A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ehhez a jelenséghez kapcsolódik a Szent Mihály lova elnevezés. Innen a magyar néphagyományban a Göncölszekér másik neve, Szent Mihály szekere, sőt, a Tejút egyik középkori neve Szent Mihály útja.

XIII. Leo pápa 1884-ben egy szentmise után különös élményben részesült. Látta, hogy milyen nagy harc vár az Egyházra, a Sátán elleni küzdelemben. Látta azt is, hogy a jó emberek imái, áldozatvállalásai és jócselekedetei mellett Szent Mihály arkangyalnak lesz különösen nagy szerepe ebben a küzdelemben. Ez a jelenés indította XIII. Leo pápát arra, hogy megírja Szent Mihály arkangyalhoz az „ördögűző” imát [35].

3.2. A templom története

A Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemplomot Mesteri köznemes lakói építtették még az 1225-1250 közötti években [34]. A fazsindellyel fedett román stílusú épület egy árokkal és kőfallal övezett temetőben állt. Építőanyaga a Ság-hegyről odaszállított bazalt tufa, feltehetően vaskori halomsírra építették. Ezt a kutatások során feltárt csontmaradványok igazolják [10].

A templom bejárata nyugati homlokzatának déli felében volt. Előtte egy nagyméretű négyszögletes küszöbkő feküdt [34]. A kapu mellett, a homlokzat északi felében magasodott a harangtorony. Feljáratának ajtaja a sík deszkamennyezetes hajóból nyílt. Ennek téglapadlóval burkolt belső terét a déli homlokzaton lévő három félköríves résablak világította meg [37]. A félköríves diadalív mögött volt a kövekből épített dongaboltozattal lefedett négyzetes alaprajzú szentély (ld. 7. ábra). Falazott oltárára a keleti és a déli falon lévő egy-egy résablakon át sütött be a nap. A 16. században a hajóba még egy falazott szószéket emeltek. Az épület azonban a török időkben elpusztult, és a szentély vakolatára karcolt évszámok alapján 1625 és 1697 között biztosan elhagyatva állt (10. ábra), már a tornya is ledőlt [34]. Ekkor a falu lakosai közt az evangélikus vallás térhódítása számottevő, és a kis létszámú katolikus hívő nem tudta a templom állagát megőrizni. Az egyházlátogató Kuzmich Péter győri kanonok nyilatkozata szerint 1680-ban a kemenesaljai 50 falu egyikének sem volt plébániája [16].

A Békássy család a XVIII. században szerzi meg a kegyúri jogokat Mesteriben és ez jelentős változást hoz a katolikus templom történetében. Adat maradt fent arról, hogy a mai katolikus, Szent Mihály arkangyalról elnevezett templomot a császári ellenreformáció elveszi a lutheránusok¬tól. A templom 1696-ban még az ő kezükben volt, elhanyagolt állapotban. Esterházy Gáspár veszi vissza 1719-ben a katolikusok számára. (Ezután, 1732-ben, egy időre meg is szűnik a faluban az evangélikus vallásgyakorlás [16].)

A templom XVII-XIX. századbeli állapotáról részletesen tájékoztatnak a Szombathelyi Püspöki Levéltár „Canonica Visitacio”-i [38-42]. (A „Canonica visitatio” néven ismert egyházlátogatások fennmaradt jegyzőkönyvei a mindenkori elöljáró egyházi szerv – érsekség, püspökség – által a római katolikus egyház működési területén lefolytatott vizsgálódásainak megállapításait rögzítik latin nyelven.) Ezek időrendben mutatják be a változásokat.

1698-ban a Kazó István kapornaki apát, nagyprépost által tett látogatás idején a templom romos állapotáról tesz említést [38]:

„Felső-Mesteri templomocskája (ecclesiola) a falu nyugati szélén helyezkedik el és Szent Mihály arkangyal tiszteletére építették. Körülötte temető van, teljesen szabadon. Továbbá maga a templom avitt fazsindelyekkel fedett, egészében hasznavehetetlen és elhagyatott, tornyától megfosztott. (Destituta). Chorusa fából van, a szószér kőből és a szentélyben a mensa szabadon áll. Maga a szentély boltozott, padozattal ellátott. Kötelezni kell a javításra és az építésre az egyház híveit. (Parochianorum). Egyebek pedig hiányoznak. Papja nincs, a szomszéd faluból szokott jönni.”

Mesteri földbirtokosaként a Békássy család ezután kijavíttatta a templomot, és szentélye alá kriptát építtetett. A harang ettől az időtől a mellette lévő fa haranglábon kapott helyet [34].

1737-ig terjedő időközben Mesteri katolikus hívei még mind a kis-dömölki plébániához tartoznak [43]. A királyi helytartótanács 1731. ápr. 6-iki rendelete értelmében a protestánsok csak a becikkelyezett helyeken gyakorolhatták a nyilvános isteni tiszteletet. Ennek alapján a rendtagok nagy és nehéz küzdelmek árán 16 szomszédos egyházat foglaltak vissza a halálos fenyegetések közt ellenálló protestánsoktól [43].

Az 1754-ben készült Batthyány-féle látogatási jegyzőkönyv szerint már helyén állt a templomban a jelenlegi oltár, szószék, és elkészült a hajó alatti kripta [39]:

„Meg van áldva, nincs szent jellegében megsértve... Kőből épült, szentélye boltozott, fazsindelyekkel fedett. A többi része sík födém. Torony nélküli, chorusa van, fából szószéke, és erősen romlott padokkal ellátott. Oltára Szent Mihály tiszteletére áldott, és annak közepén van egy szobor. A templom közepén van a Békássy család kriptája.

Másodszor: a templom régi és a Békássy család által felállíttatott.”

1754 és 1781 között a meglévő síkfödémet a hajóban boltozattal váltják fel. Emiatt falpilléreket kellett építeni, amelyek viszont a középkori ablakok befalazását, és újak vágását eredményezték. Szentélyének északi oldalára pedig egy boltozott sekrestyét is emeltek. A sekrestye kőalapozású, felmenő fala kő és tégla. Ebből az időből származik népies barokk oltára és szószéke is [34].

1781. ápr. 23-án Szily János szombathelyi püspöknek a templomban tett látogatásáról a következőket jegyezték fel [40]:

„A harmadik filialis Felső-Mesteri az anyaegyháztól távol van. Régi és azt tartják róla, hogy a Békássy család építtette hosszúkásra és boltoztatta be téglával. Fazsindellyel fedett, nincs felszentelve, de Szent Mihály arkangyal tiszteletére építették. A Békássy család kérésére szent Mihály arkangyal tiszteletére, annak ünnepén a patrokiniumot megünneplik. Van Szent Mihály arkangyal tiszteletére festett oltár, közepén Szent Mihály faszobra. Nincs kápolnája, nincs oratóriuma, van sekrestyéje az északi oldalon, van fakórusa, nincs orgonája, szószéke van kőből. Fapadjai rozogák.

A Békássy család kriptája kőből van. Templomtornya megsemmisült, egy harangja a templom ajtaja előtti faharanglábon van. Van beszentelt temetője, körülötte árok, kereszt nincs benne.”

A későbbi előírás szerinti látogatások, jegyzőkönyvek alapján a berendezésben változás nem történt. Így az 1817-ben Somogyi Lipót püspök az előzőhöz hasonlóan összegezte a látottakat [41]:

„Felső-Mesteri fília... kőből épült... A Békássy család építtette... Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Van kicsi chorusa, szószéke, kriptája a Békássy család temetkezéséül szolgálva, és hét ülőpadja... A torony helyébe harangláb van elhelyezve az ecclesia szomszédságában.... Északi oldalon van a sekrestye.... Saját megszentelt temetője is van ennek a fíliális falunak... A szükséges javításokról a Békássy családnak szükséges gondoskodni.”

Az 1837. május 27-én tett vizitáció során Bőle András püspök elsősorban a fióktemplom éves költségeit taglalja [42] (ld. 31. ábra). Egy 1847-ből származó térképen a templomot a temető mellett egyszerű épületként jelzik [44] (4. ábra).

1855 körül a barokk boltozatok nyomása miatt szétdőlni készülő templom falait támpillérekkel támasztották meg és köréje földet hordtak, hogy tartsa az épületet. Ez egy nagy hiba volt, mert a föld nem engedte kiszáradni a falazatot, a folyamatos vizesedés nagy károkat okozott az épületben. [34]. Ekkor helyezték át a kriptaajtót is. Valószínűleg ekkor vették le a barokk oltárról Szt. Mihály szobrát is, és helyezték a kriptába, ahova 1855 után már nem temetkeztek.

Az 1869-1887 között készített katonai felmérési térképen már jelzik a templom helyét Felsőmesteriben [45] (5. ábra).

Guzmics Antal plébánia-helyettes az 1900. januárban a püspök úrhoz írt levelében [46] (30. ábra) leírja, hogy a templom már az 1874. évi vizitáció idején is javítandó állapotban volt, és a szükséges anyagi forrásokkal a hívek nem rendelkeznek. Az 1900-ban megkezdett átalakítás során lebontották a tető szerkezetét, a fazsindelyezést cserépborításra változtatták, valamint a falazatot javították. A főbejárati ajtót kicserélték, új ablakokat helyeztek el, és a kisebb belső javításokat meszelés, festés egészítette ki. (29. ábra)

A következő közel száz év során a templom külső és belső állaga alaposan leromlott, az épület elhanyagolttá vált. Az 1960-as években még történt néhány belső festés, de a XX. század végére használhatatlan lett [37].

1985-ben kezdődtek meg a templom megóvási és helyreállítási, restaurálási munkálatai [33, 37, 47], amelyek eredményeképpen az addigra romossá vált épület (12. ábra) és szentélye (14. ábra) újból a régi fényében ragyog (13. és 15. ábra), szolgálja a hívőket.

3.3. A templom épülete

A templom szentélye nagyjából négyzet alakú, és ehhez csatlakozik a nála körülbelül kétszer nagyobb hajó, északi oldalához sekrestye csatlakozik. Szentélye alatt kripta van. Az épületet cserepes nyeregtető fedi. A templom kelet-nyugati irányban tájolt (ld. alaprajz: 7. ábra [34], és kép: 16. ábra [5]).

Az egyenes záródású szentély déli oldalában téglalap alakú vasrácsos ablak található, másodlagosan beépítve. A szentély keleti oromfalán kör alakú ablak nyílik. A szentély fala és a hajó fala is magasított. A szentély és a hajó is dongaboltozattal fedett. A hajó déli falában két szegmensíves ablak található. Építési idejük megegyezik a hajó beboltozásával. [37]

A hajó nyugati végén eredetileg egy torony állt (ld. 13. és 18. ábra), valószínűleg védelmi célokat is szolgált [47]. A templomból a toronyaljba lehetett jutni, ami szolgálhatott sekrestyeként is. A karzatról lehetett bemenni a torony felsőbb szintjeire, amelyek ezáltal jól védhetőkké váltak. A tornyon csak lőrésszerű nyílások voltak [47]. A torony a XVII. században, a török időkben, semmisült meg. Helyette a XVIII. század végén egy fa haranglábat állítottak [40], ezt később áthelyezték a déli részre, egy dombra.

A szentély alatti kripta eredeti lejárata a hajó vége felé volt, majd a XIX. század közepén a keleti homlokzaton vágnak új nyílást [47]. A kriptát 150 évig nem nyitották fel, így az ott elhelyezett Szent Mihály szobor szétporladt. Amikor (1986-ban) a kriptát feltárták, csontmaradványokon és egy érckoporsón kívül mást nem találtak [000]. Az érckoporsóban Békássy Imre leánya, Békássy Mária (Hertelendy Miklósné) és egyéves kisfia feküdtek. (Erről ma a templom keleti oldalán egy emléktábla tanúskodik – 16. és 17. ábra.)

3.4. A templom berendezése a helyreállítás előtt

A szószék a templom északi részén található (19. ábra). A XVIII. század második felében téglából készült, nem azonos a középkori építménnyel [33]. A padok barna olajfestékkel festettek. Egyik-másik törött, romladozó. A burkolat 25x25 cm-es cementlapokból áll [37].

Az oltár egy provinciálisan falazott stipesen áll (23. ábra). A stipes hátsó részét, a pedella felfekvésénél felfalazták. Így a főoltár nagyon közel van a boltozathoz [48]. Az oltár első említése a Batthyány-féle „Caconica Visitacio”-ban (1754) történik: „Oltára Szent Mihály arkangyal tiszteletére áldott, és annak közepén van egy szobor.” [39]. Majd 1781-ben a Szily-féle látogatáskor: „Van Szent Mihály arkangyal tiszteletére festett oltár, közepén Szent Mihály faszobra.” [40].

Nem kizárt, hogy az építmény eredetileg epitáfium volt. A predella nem eléggé hang-súlyos, ezért az oltár statikája nem megnyugtató, vasrúddal rögzítették, mely az apszis falába van beerősítve. Valószínűleg eredetileg nem ebbe a templomba szánták ezt az oltárt, amelyre a legfőbb bizonyíték a hátoldalon levő utólagosan felkerült durva megerősítések [48].

Az oltáron jellegzetes porc (fülkagyló) faragványmotívumok találhatók (23. ábra). Az oltár oszlopdíszein spirál alakban szőlőindák futnak fel. A szárnyornamensek hátulról zártak és dombormű jellegűek. A szárnyornamenseket többnyire mindig egy puttó fej kapcsolja össze. A mesteri puttó a retabló felé néz, és felső szárnya „kitekert” (22. ábra). Az angyalfej eredetileg a főpárkány középső részén lehetett [48]. Az oltár puhafából készült, erősen rovarrágott.

Bérci László művészettörténész megállapítása szerint [33]: Az oltár szokatlanul kisméretű, készítésének helye és ideje ismeretlen, de díszítő-elemei (az ornamensek, szőlő-fürtös oszlopok, szárnyas angyalfej) alapján a kora meghatároz¬ható, valószínűleg 1650-1690 között készülhetett. A szárnyas angyalfej (arctípust és a göndör hajfonatot tekintve – 22. ábra) a nemes¬kéri evangélikus szószék-oltár (XVII. sz. eleje), valamint a máriaszöllősi főoltár (1669) ábrázolásával mutat rokonságot. Az oltárépítmény a gyöngyöspatai szent Mihály oltár (1653) szerkezetéhez hasonlít nagyon. A kétoldalt található szárnyornamens motívumok pedig Friedrich Unteutsch: Neues Zieratenbuch (1650 körül) mintakönyvében leírt mintáit követik. Az oltáron levő oszlopokat szőlőfürtökkel díszítették, amelyek Sopron vármegye területén jellemzőek. Elsősorban kőszobrászati emlékek (legkorábbi: Sopronbánfalva, Pieta oszlop 1667), de az oltárépítészetből is maradt emléke (a soproni szent Mihály templom elbontott oltára, amely jelenleg a Stornó-gyűjtemény bútoraiba van beépítve, 1680 körül).

Az oltárkép (26. ábra) eredete és kora ugyancsak vitatható, a festményről a püspöki látogatások nem tesznek említést. A kép (100 x 60 cm) olasz minta alapján készült. Hasonló Raffaello és Giulio Romano közös művéhez, amelyet ma Louvres-ben őriznek, illetve Guido Reni szent Mihály oltárképéhez, amelyet Rómában tekinthetünk meg [33].

A XVIII. század második felében terjedtek el a Renire visszavezethető klasszikus testtartású szent Mihály képek. Állítólag ezeknél a képeknél a belvederei Apollón szobor volt a minta. A mesteri oltárkép is ebbe a csoportba sorolható. [33]

A Reni-típusú szent Mihály képek elterjedését hazánkban gróf Eszterházy Károly nevével fűzhetjük össze. A gróf 1745-1747 között Rómában a Collegium Germanicum Hungaricumban tanult, majd 1762-től Egerben végzett püspöki szolgálatot. A római templomok mintáját követve a régi székesegyház számára új főoltárt és nyolc mellékoltárt készíttetett, amelyekhez a képeket Rómában rajzolták, de Bécsben festették. A baloldali első mellékoltárkép szent Mihályt ábrázolja. Ez a festmény a jelenlegi székesegyház építésekor elveszett, így nem bizonyítható, hogy ez volt-e a Reni mintáját követő szent Mihály kép prototípusa. [33]

A Madonna-szobor 1750-1780 között keletkezhetett, a szomszédos Celldömölk csodatévő kegyszobrának másolataként. A szobor ruhája faragott, és a Kis Jézus Mária bal karján ül. A gyermek Jézus egy hófehér galambot szorongat a kezében. (Ennek a jelentése: a megfogott, tehetetlen emberi lélek vergődése. A reneszánsz korban a megszorított helyzetben lévők motívuma. [33]) Jobbján valamikor egy jogart tarthatott, ám ennek ma már csak a töredékét láthatjuk. A szobor ruhájának alapszíne ugyanaz a kékes emulziós festés, amely az oltár fehér olajfestéke alatti rétegben is megtalálható. Az eredeti színe csak igen töredékesen mutatkozik meg. (A felújítás előtti Madonna-szoborról sajnos nem maradt meg képanyag.)

Schwartz Dezső faszobrász-restaurátor szakvéleményében [48] leírta, hogy a restaurálást (1986) megelőzően a Madonna-szobor a vásárosmiskei római katolikus templom sekres¬tyéjében volt, ahol egy másodlagos konzollal volt összeépítve, amely esztétikailag nagyon zavaró. A szobor színe a felújítás előtt fehér, ornametikái bronzporral színezettek. A faanyag (hárs) állapota nagyon rossz volt, helyenként már csak a festék tartotta össze. A szobor egy nézetre készült, vagy fülkében állhatott, illetve a falra akaszthatták fel.

Hasonló szobor felépítést Olaszországban fedezhetünk fel, illetve Kismartonban. A kismartoni Szűz képe szintén Olaszországból származik. Franciscanus barát hozta magával, miután gróf Eszterházy Miklós 1625-ben legyőzte Bethlen Gábor csapatát. A győzelem fejében egy ferences kolostort alapított szent Mihály tiszteletére, és a szent életű barát ide hozta a Szűzanyáról készült képet Olaszországból. Ebből következik, hogy a mesteri templom Madonna-szobra olasz minta szerint készült. Az ábrázolás Raffaello „Tengelicés Madonna” című képe alapján terjedt el. A győzelem után a hadműveleti területeken a Tengelicés Madonna tisztelete volt a hagyomány. [33]

A restaurálást megelőzően nem csak a Madonna-szobor volt ilyen rossz állapotban, hanem a templom többi berendezési tárgya is: az oltár, az oltár díszítései, a szószék, valamint a templomban található padok.

4. Helyreállítási és restaurációs munkálatok

„Borzalmas állapotban volt, a szétporladás szélére került, ám sikerült megmentenünk. Sikerült visszahozni azt a 17. századi derűt és életszeretetet, amely e nagy értékű kincs sajátja.” [2]

4.1. A templom műemléki kutatása

A templom restaurálását megelőzően az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) megbízást adott a Szombathelyi Savaria Múzeumnak a templom körüli domb megkutatására és a falkutatások elvégzésére. [47]

A környezet kutatásának célja az volt, hogy a domb szokatlan alakjára magyarázatot találjanak. Hajmási P. Erika régésznő által összeállított jelentés szerint [37]: az 1985-ös ásatáskor nem volt egységes réteg a kutatóárokban. A régészek fehér mészszemcsés szürke földet találtak, rengeteg embercsonttal. A csontok rendszertelenül és törötten kerültek elő. A talált leletanyagot Fekete Mária és Károlyi Mária őskoros régészek nézték meg. A vizsgálatok eredményeképp megállapították, hogy a domb a XIII. században enyhén kiemelkedett a terepszinttől. Bronzkori telep volt, melyet a vaskorban is hasznosítottak.

Valószínűleg a XIX. században, a templom dongaboltozatának kialakításakor, statikai megfontolásból, a temető földjét halmozták a templom északi és déli fala köré, ezért szokatlan az alakja. Már messziről feltűnik, hogy nem természetes úton keletkezett dombról van szó. A feltöltés így sok emberi és tárgyi maradványt tartalmaz.

1985-ben megtörtént a templom műemléki kutatása is Hajmási P. Erika régésznő vezetésével [37]. A falkutatások alkalmával a nyugati homlokzaton két befalazott, középkori bejárat került elő. A restaurálást megelőző ásatáson megtalálták a nyugati torony alapfalait. Az egyik ajtó a toronyaljba vezetett, ami szolgálhatott sekrestyeként is. A karzatról lehetett bemenni a torony felsőbb szintjeire. Ez a torony még a középkorban leomlott, a nyugati homlokzatot ezután helyre állították, és a karzatot elbontották. [47] A másik ajtó a templom bejárata volt. Ezeket az ajtókat a középkorban befalazták, és elkészítették a mai bejáratot.

A kutatás során megállapították, hogy a szentély és a hajó falpárkánya eredetileg alacsonyabb volt. A külső nagykavicsos vakolatréteg felett mindenhol fehér színű volt a meszelés. A déli oromfalon egykor 3 ablak volt, de a szentély eredeti ablakait a restaurátorok nem találták meg [37].

4.2. A műszaki helyreállítás

A mesteri templom a restaurálás előtt olyan műszaki állapotba került (ld. 8., 12. és 14. ábra), hogy alap¬falainak megerősítése, boltozatainak biztosítása és főfalainak koszorúval történő összefogása vált szükségessé [49].

Dr. Vándor András szerkezeti műleírásában [49] tett megállapítások alapján fontos volt az alapfalak megerősítése, melyet lemezekkel összekapcsolt gerendákkal kiviteleztek, oly módon, hogy a főfalaknak egyenletes legyen a teherelosztása, illetve az altalajnak egyenletes terhelést biztosítsanak. Ezeknek a gerendáknak a hajóban hátirányban az összekötést, illetve a lokális teher¬növek¬mények erőtani hatását csökkenteni kell.

A boltozatokat feltétlenül meg kellett erősíteni, mégpedig úgy, hogy a boltozati hátoldalra kerítéshálót borítottak, majd erre 6-10 cm aprószemcsés B 200-as szilárdságú betont terítettek. A boltozathoz csatlakozó főfalakba vésett fészkekbe fecskefarkas vasalás került a haránt irányú összefogásra. A boltozatot megerősítő betont is hasonlóan kellett bekötni.

A megmaradó fedélszerkezet alá koszorút építettek be, a szélső hevederívek fölött elhelyezett vonóvassal. A fedélszerkezetet szarufákkal és kis oszlopokkal megemelték. Ügyelni kellett a koszorúnál található fészkek kialakításánál a főpárkány falazatá¬ra, mert nagy volt az omlásveszély. Az egész épületegyüttes tömegét módosították a tetőformák megváltoz-tatásával. A macskalépcsőt eltávolították, a sekrestye tetejét lekontyolták, visszaállítva a középkori jelleget (9., 13. és 16. ábra). Az egykori torony helyét lépcsőzéssel és csorbázással mutatták meg [50] (13. és 18. ábra), hangsúlyozottan kiegészítve a torony maradványait. Lebontották a keleti erősítő fal- és támpilléreket. A templombelsőben szintsüllyesztés nem volt szükséges, viszont új burkolatra feltétlenül igényt tartottak. A vakolatleverés az alsó részen a feltáskásodás miatt volt indokolt [37].

A templom körül szükséges volt a szint¬süllyesztés, és ezután a haranglábat az északnyugati részre helyezték át, a templom mellé (9. és 16. ábra). A helyreállításához a faanyagot Marton István plébános adta. A megmunkálás Balogh Tamás és néhány mesteri lakos keze munkáját dicséri. Az irányítást a Savaria Múzeumban dolgozó Nagy Endre famérnök végezte [37].

Dr. Valter Ilona és Sedlmayr János állásfoglalása [50] megerősítette, hogy a leg-lényegesebb a tetőszerkezet és a fedés teljes megújítása volt, valamint a szétrepedt boltozatok és falak állagbiztosítása. A restaurálás során nélkülözhetetlen volt a csővezetékek kialakítása, földmunkák, szerelőköves munkák, ácsmunkák elvégzése, szerelvények és szigetelések javítása.

4.3. Belső restaurációs munkák

Bérci László művészettörténeti összefoglalója [33] szerint a konzerválást, illetve képzőművészeti restaurálást igénylő emlékek periódus szerinti felosztásban a következők:

1.    A szentély középkori vakolata (benne 1637-től 1695-ig bekarcolások, monogramok, évszámok) [33] (10. ábra).

A belső térben a középkori vakolatok meghagyásával, a bekarcolások bemutatása mellett (11. ábra), a barokk épületrészek kiegészítése is megtörtént, a falak fehér meszelését felújították, a használaton kívüli karzatot elbontották [47].

2.    A kora barokk főoltár (amelyet 1698-1754 között másodlagosan helyezték jelenlegi helyére) [33] (23. ábra).

Az oltár felújítás előtt fehér olajfestékkel volt átmázolva (23. ábra). Adatok szerint 1960 körül, az akkori pap (Turcsányi Sipos József) festette át az oltárt. Az oltár festéke alatt a restaurálás előtt egy kékes színű tojásemulziós festés látható. A festés barokk korinak tűnik.

Az oltárelemeken fekete-kék-zöld-angolvörös színkombináció került elő a restaurálás során – alapozás nélkül, közvetlen a fára festve –, amely a XVII. század közepén (a német nyelvterületen) teljesen általános volt. A helyreállítás során is ezt a színkombinációt keltették életre (24. ábra).

3.    Szószék márványozás (19. ábra).

A templom szinte állandóan fehérre volt meszelve, de a szószéken sok helyen látható még a „márványozás”, amit a restaurálás során sikerült konzerválni (20. ábra). Oldalán egy Mária-freskó található, ám ez a kép annyira megrongálódott, hogy a restaurátorok nem tudták az eredeti festményt visszaidézni (21. ábra).

4.    Tabernákulum, Madonna-szobor (1754-1781 között készült) [33]

A fából készült Madonna-szobor (27. ábra) a templom déli oldalán, a szószékkel szemben található. A felhőkön álló Madonna-szobor a közkedvelt Mariazell-i ún. öltöztetős Madonnák fába faragott változata [48]. Magassága: 70 cm, legnagyobb szélessége: 35 cm. Mária fején a korona 7 cm magas. Palástja háromszög alakú, gazdagon barokk ornametikával díszítve, az egykori brokát hangulatát imitálja. A szobor ruháján lévő faragott díszítések a XVIII. század közepére utalnak.

A felújítás megkezdésekor a földön hányódó tabernákulum (14. ábra) az oltár mellett, felületi frissítés után a templom északi oldalán, szintén falazott alapon került elhelyezésre (28. ábra).

5.    Az oltárkép (kora bizonytalan, de, 1781 után került a főoltárra, az eredeti szent Mihály faszobor helyére) [33] (25. ábra).

Az oltárkép keretéül szolgáló faragott ornamentika eredeti színkombinációjának visszaállítása, és a festmény színhatását is előnyére változtatta (26. ábra).

4.4. A kertépítészeti rehabilitációs munkák

Kiss József műleírása [51] tartalmazza a templom környezetében végzett munkála¬tokat. A környezetet egyszerű eszközökkel alakították ki. Meghatározó elem a néhai körítő falra épült rézsű. Ehhez a terepszint süllyesztése és feltöltése elengedhetetlen volt. A felszíni csapadék víz elvezetését a rézsűlábnál kialakított szikkasztó, valamint a megfelelő lejtés-viszonyok biztosítják. A rézsűvonulathoz ültetett cserjéken kívül szabad gyepes felületet alakítottak ki, valamint a házak elé fákat ültettek. A meglévő fák közelében, a templom nyugati oldalán egy pihenő kialakítását tervezték. Ennek megvalósítására még nem került sor.

A hajdani temetőben nyugvók maradványait egy helyre, a harangláb új dombjába helyezték át (16. ábra). A templom bejáratához gyepfugás terméskő burkolat épült. A burkolat mellett elhelyezésre került az a kőtömb, amire később a templom alaprajza illetve a tájékoztató tábla kerül.

5.Templomszentelés, zászlóavatás

A templomáldásra, közel 15 év kemény és áldozatos munka után, 1998. augusztus 1-jén került sor. A templom bejáratát virágfüzér koszorúzta, és minden kedves érdeklődőt rózsákkal fogadtak. Az eseményről a Vas Népe c. napilapban Kozma Gábor adott részletes beszámolót [2].

Az ünnepségen itt volt a terület országgyűlési képviselője, Kovács Ferenc is, valamint a megyei közgyűlés elnöke, dr. Pusztai Gyula is. Miután az egyházi személyiségek - élükön Brenner József püspöki helynökkel - megérkeztek a katolikus templomba, egy ökumenikus szentmise keretében kezdetét vette a templomáldási ünnepség.

„Tartsák magukénak a templomot, hiszen ez Isten háza, közösségünk kifejezője. Visszhangozzék e szent helyen a békesség evangéliuma” [52].

Eztután Géczy Csaba, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökhelyettese, tartott beszédet. Többször megemlítette, hogy hitelességre törekedtek és nem teljességre. Ezért is maradt három hely üresen az oltáron. Bizonyosság hiányában ezt nem pótolták, de sejtik, hogy egykor milyen képek állhattak ott.

A templomáldást követően ünnepélyes keretek közt felavatták a falu címerét (2. ábra) és zászlaját.

Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Katolikus Egyház