SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE 2014. KÖRIRAT III.

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
(József Attila: Nem emel föl)

 Főtisztelendő Paptestvérek, Kedves Hívek!

                 A költő magányos, szomorú élethelyzetéből fakadó melankolikus érzésekről – ha nem is ilyen ihletett szavakkal –, feltételezem, mi magunk is hallunk elég gyakran egy-egy megnyilvánulást. Különböző terhek alatt görnyedő testvéreink nem bírnak megküzdeni életük kihívásaival. Köztük olyanok is akadnak szép számban, akik úgy érzik, hogy számukra már lehetetlen a fölkelés, senkijük sincs, aki legalább segíteni akarna rajtuk. Az idézett versben a költő Istenhez fohászkodik segítségért, hogy intse meg, fordítsa szerettei figyelmét feléje, aki nagyon egyedül maradt. Vannak, akik ilyen helyzetben Istenhez fordulnak, de vannak olyanok is, akik nem tudnak már hova fordulni, mert Istent nem ismerik, vagy sorsuk végzetes helyzete éppen Isten elleni lázadásra vezette őket. A hit hiánya vagy gyengesége kilátástalanná tudja tenni az ember életét. Viszont az az ember nincs elveszve, aki ilyen végzetes helyzetben is a zsoltárossal együtt tud imádkozni: A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra (Zsolt 130,1-2).

A magány, az elhagyatottság, az elesettség, a tehetetlenség örök problémája az embernek. Minden korban voltak ilyen kilátástalannak tűnő sorsú emberek. De hála Istennek, voltak mindig olyanok is, akik segítséget és új reményt tudtak adni ezen embertársaiknak. Ilyen volt Szent Márton is, Egyházmegyénk védőszentje, akinek születési évfordulója közeleg. 2016-ban fogjuk ünnepelni, hogy Isten ezerhétszáz évvel ezelőtt adta őt az Egyháznak. Ő azon szentek egyike – röviddel az Egyház elindulása után –, aki nélkülöző, magányos embertársaiban felismerte a szenvedő Krisztust. Ezért minden igyekezetével arra törekedett, hogy a bármilyen szükségben lévő embertársait felemelje. A jubileumi évre készülve az ő életpéldájának ezt a másokhoz odaforduló, másokat felemelni akaró jellegzetességét szeretném mindnyájunk elé állítani. A jubileumi év logója alá ezért került a felirat: Felemelő szeretet. Jó lenne, ha a most induló előkészületi évben mi magunk, az Egyházmegye papjai és hívei, különös módon gyakorolnánk Szent Márton ezen erényét! Testileg vagy lelkileg segítségre szoruló ember van elég. Néha mi magunk is közéjük tartozunk. Most fokozottan törekedjünk arra, hogy körülöttünk ne maradjon észrevétlenül semmiféle szükségben szenvedő embertárs. Ezt az erényt sem tudjuk másképpen elsajátítani, csak a tevékeny szeretet által.

Szeretném, ha az előkészületi évet elsősorban magunk lelki növekedésére és megerősítésére fordítanánk! Ezért adjuk ki azt az imakönyvet, amely segítheti mind az egyéni, mind a közösségi imaélet gazdagítását. Ennek a lelki előkészületnek egyik fontos mozzanata, hogy Szent Márton ereklyéje zarándoklatra indul az Egyházmegyében. Szeretném, ha minél több egyházközségben, de legalább minden plébánián fogadnák az ereklyét! Biztosak lehetünk afelől, ha egy egész napot, vagy esetleg hosszabb időt is Szent Márton közbenjárását kérve istendicséretben töltünk, az meg fogja teremni a maga lelki gyümölcseit. Kérem is a paptestvéreket, hogy ebben az esztendőben a prédikációkban és a lelkigyakorlatokban is törekedjenek Szent Márton gazdag lelkületének egy-egy sajátosságára irányítani a figyelmet, hogy a ránk bízottak növekedjenek ismeretekben, lelki készségekben, és kapjanak ihletet arra vonatkozóan, hogyan lehet a felemelő szeretetet a mindennapi keresztény élet részévé tenni.

Ebben az esztendőben minden egyházmegyei rendezvényt is Szent Márton lelkiségének jegyében szeretnénk megszervezni. Reményeink szerint különösen fontos része lesz ennek a lelki előkészületnek a Tours-ba induló zarándoklat. A minden évben megrendezésre kerülő Egyházmegyei Ifjúsági Találkozón túl szeretnénk idén az Egyházmegyénkkel szomszédos egyházmegyék fiataljaival is egy találkozást megvalósítani. Hiszen a fiatalok különösen fogékonyak a szépre, a jóra és az igazra. Nekik szeretnénk azt a fiatal katekument (hitjelöltet) bemutatni, aki nagyon tudatosan készült a keresztség felvételére, és óriási elszánással kötelezte el magát Krisztus követésére, akiből felnőtt keresztényként szerzetes, pap, majd püspök lett. Akit röviddel a halála után már az egész világon a krisztusi élet példaképeként ismertek meg. Szeretnénk Szent Márton életpéldája alapján elvezetni a fiatalokat arra a felismerésre, hogy bár különféle hivatásokban, de csak az evangéliumi úton lehet az életük boldog és értelmes.

A lelki előkészületünknek egy sajátos része az is, hogy a Szent Márton Jubileumi Év kiemelkedő helyszíneit, a Székesegyházat, a szombathelyi Szent Márton-templomot és azok közvetlen környezetét felújítjuk, és a nagyszámú zarándokok fogadására alkalmassá tesszük. Korábbi ígéretek alapján ehhez kormányzati segítséget is kapunk, hiszen önerőből ezek közül csak nagyon keveset tudnánk megvalósítani. Pedig erre nagy szükség van, mert a jeles jubileum alkalmából, az előre jelzések alapján állíthatjuk, sokan fognak Egyházmegyénkbe érkezni hazánkból, a Kárpát-medencéből, de szerte Európából is. S miként az a Kedves Testvérek számára közismert, erre a Jubileumi Évre a Szentatyát, Ferenc pápát is meghívtuk, aki elfogadta a meghívást. Október első napjaiban alkalmam volt vele személyesen is találkozni Rómában, ahol szóban is megismételtem, az írásban már korábban hozzá eljutatott Szombathelyre szóló meghívást. Válasza egy kérés volt, amit most szeretnék a Hívek felé is továbbítani: Va bene. Pregate per me! (Rendben van. Imádkozzanak értem!) Imádkozzunk a Szentatyáért, hogy Isten tartsa meg őt jó egészségben és erőben, hogy majd két év múlva örömmel köszönthessük őt Szombathelyen, Szent Márton szülővárosában.

Ezzel a körlevéllel, a benne foglalt tervekkel és kérésekkel a Szent Márton Jubileumi Év előkészületi esztendejét ünnepélyesen megnyitom. Kívánom, hogy ez a lelki előkészületben megélt esztendő hozzon mindnyájunk számára hitben, reményben és szeretetben megerősödést! Szent Márton közbenjárására Egyházmegyénk minden tagja nyerjen lelki megújulást! A felemelő szeretetben teljenek napjaink, hogy jócselekedeteink által dicsérjék Mennyei Atyánkat azok is, akik még nem ismerik őt és az ő mindenkit felemelő, mindenkit üdvözíteni akaró szeretetét.

 

Szombathely, 2014. november 8.

  

† András
  püspök

Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Katolikus Egyház