Szentmise szándékai

A szentmise felajánlásáról

 

Mint hívő katolikus, az egyház és a lelkiismeretem parancsának is eleget téve vasárnaponként misére járok, hogy közösségben is tudjam dicsőíteni az Istent.

A másik ok pedig, amiért a szentmise fontos számomra, hogy az igeliturgia megtanít a követendő keresztény életre, az áldozati liturgiában pedig lehetőségem van köszönetemet, hálaadásomat, és kéréseimet is a Jóisten elé tárni, egyúttal az áldozás során megérteti velem a jézusi megváltás üzenetét.

 

Az áldozati liturgia a felajánlással kezdődik. Itt azonban nem csak a kenyeret és a bort ajánlhatjuk fel, hanem lehetőségünk van még „valamit” letenni az oltárra. Lehet ez egy siker esetén érzett örömünk, de felajánlhatjuk nehézségeinket is, amelyeket az átváltoztatás során Isten megkönnyítve ad majd vissza. És ekkor imádkozhatunk élő vagy elhunyt hozzátartozóinkért, valamint többi embertársunkért is.

 

Azonban lehetőség van arra is, hogy nyilvánosan felajánljuk a szentmisét valamiért vagy valakiért. Ekkor már nemcsak személyes fohászokról van szó, hanem a pap a közösséggel együtt imádkozik azért a szándékért, amelyre a szentmise felajánlása történt. A szentmise szándéka leggyakrabban az elhunytak lelki üdvéért szól, azonban természetesen felajánlhatunk misét élő hozzátartozóinkért, könyörögve vagy hálát adva értük. Felajánlhatjuk a szentmisét köszönetképpen egy-egy sikerért, vagy könyörgésképpen egy jó cél érdekében is.

 

Sajnos az elmúlt években a mise-felajánlások nagyon megfogyatkoztak. Pedig a felajánlás az Eucharisztia áldozatban való személyes részvétel, amelynek fontos lelki vonatkozása van. Ahogy Attilio Nicora bíboros mondta: „A magántulajdontól való elszakadást jelenti az áldozatkészség és a szolidaritás nevében, hogy ezáltal dicsőítsük Istent, és elősegítsük az Egyház által kitűzött célok elérését. Konkrét és hasznos módja annak, hogy részt vegyünk az Egyház apostoli tevékenységében”.

Biztatok ezért mindenkit - magamat is beleértve -, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel!

És sose felejtsük el, nem csak vasárnap vannak misék. A napról napra megismétlődő szentmise olyan, mint Jézus szíve, mely minden átváltozáskor értünk dobban egyet, lüktetve ontja vérét, hogy újból és újból megszabadítson a bűntől, és lehetőséget adjon üdvözülésünkre.